Sikerült megszereznünk Uj Péternek, a magyar Bloggerszövetség Elnökének pénteken elhangzott beszédét, amit most csonkítatlan formában teszünk közzé. (A szerző előszavával itt olvasható.)

Kedves bloggernők, bloggerek, tisztelt vezetőség!
Kedves naplóm!

“Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”
Gyorsuló világunk vad rohanásában ritkán adódik alkalmunk arra, hogy elgondolkodjunk a nagybetűs ÉLET igazán komoly kérdésein. Hiszem és vallom, hogy most egy ilyen pillanat jött el az életünkben: ünneplünk, kecskével, és feltesszük magunknak a kérdést: magyar blogoszféra quo vadis? Ha és amennyiben.

Morális és egzisztenciális válsággal küzdő társadalmunkban általánossá vált az értékvesztés, a közös élmények, közös értékek hiánya. Vár állott, most kőhalom, rút sybarita váz. Kell-e mondanom, hogy ebben az elidegenedett, fogyasztói világban mennyire fontos lenne az igaz, emberi szó, az emberségét közvetíteni képes, közös értékeinket értő és átélő online médiaszemélyiség. A magyar bloggerszövetség célja, hogy drágakőként piedesztálra emelje a blogolást, a blogoló embert, a kereskedelmi média valógságsókkal szennyezett mocskából felemelje, és felmutassa az országnak: ecce blogger.

Kedves bloggernők, bloggerek, blogoszexuálisok.

A Magyar Bloggerszövetség kimondott célja, hogy e lángoktól ölelt kis országban senki ne kezdhessen könnyelműen a húrok online pengetésibe, aki arra nem alkalmas, aki csupán feltűnési viszketegségből, beteges magamutogatásból “szpemmeli” tele LCD-képernyőjét, akit csupán a média talmi csillogása csábít, az öt perc hírnév szírénhangjai, hamis ígérete. “Mi tehát a teendő? Meg kell értetnünk magyarul beszélő polgártársainkkal, hogy az internethasználattal nem csak jogok járnak, hanem bizony kötelességek is. Ugye milyen nevetségesek azok a rosszul öltözött és artikulálni képtelen, rosszul megvilágított stúdiókban izzadó lúzerek a Zenit, a Budapest meg a Fix tévében?“ Na, ha fogalom és tehetség nélkül blogot írsz, éppen olyan vagy, mint ők. A Magyar Bloggerszövetség szakmai súlyánál, tagjainak erkölcsi és szellemi felkészültségénél fogva az egyetlen alkalmas szervezet arra, hogy segítsen meghatározni azon személyek körét, akik alkalmasak a blogolásra. Akik online tartalmi tevékenységükkel elősegíteni képesek társadalmuink épülését, a fiatalok nevelését, az erkölcsi értékek megőrzését.

Teller Ede, Neumann János és Szilárd Leó országából a Kiszel Tündék, Fekete Pákók és Győzikék országa lettünk. A Móniakasóké. Csoda-e, ha mi az egykori éltanulók ma osztályutolsók vagyunk, és Európa beteg embereként emlegetnek bennünket. “Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?” Amikor a korrupt politikusok, a rendszerváltás “győztesei”, a népet agyatlan zombivá züllesztő milliárdos üzletemberek nem tesznek semmit, a civil társadalomnak kell fölvennie az elejtett karmesterpálcát, és utat mutatni. Korunk civil hőse a blogger.

De vajon megbecsüli-e civil hősét a magyar társadalom? Azt kell mondjam, szomorúan, hogy nem. A jelenlegi politikai vezetés kártékony, kellemetlen jelenségként tekint a bloggerre, másodrangú állampolgárrá próbálja zülleszteni. Kimondhatjuk: a XXI. század Magyarországán a bloggerek terhei immáron elviselhetetlenek. A kormány a bloggerekkel kívánja megfizettetni a a válság, a felelőtlenül elherdált milliárdok árát. A magyar bloggerszövetség e helyről figyelmezteti a magyar kormányt: elég volt! Ki kell mondanunk végre: elég volt! Habár fölül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr. A rövidesen hivatalba lépő új kormánynak morális kötelessége lesz anyagilag és erkölcsileg rehabilitálni a magyar bloggereket.

Az egy bloggerre jutó átlagos juttatások mértéke alapján Magyarország ma a kontinens sereghajtói között van, csak Albánia, Málta és Görögország áll nálunk rosszabbul. Itt is elmondhatjuk, hogy bezzegországból sereghajtók lettünk. Pedig vannak jó, követendő példák Európában. Elég talán csak a skandináv országok példájára hivatkoznom: Svédországban egy átlagos blogger havi 2678 eurót és 76 eurocentet keres, államilag garantál posztpótlék, nyugdíj, közalkalmazotti státusz jár a bloggereknek. A válságban munkanélkülivé vált ipari dolgozókat nagy sikerrel képzik át bloggereknek, nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy megjósoljuk: Svédország nemsokára a világ blognagyhatalmai közé emelkedik.

A magyar bloggerszövetség javaslatcsomagot készít a kormánynak: az államilag garantált bloggerminimálbér, a társadalmi kommentbiztosítás és költségvetésből finanszírozott egyetemi szintű bloggerképzés ügyében. A parlamenti pártoknak kétharmados többséggel törvényben kell szabályozniuk a blogoszféra legfontosabb kérdéseit, megalkotni kvázi a nemzeti bloggerminimumot. Létre kell hozni a nemzeti blogkultúra egy alapintézményét, amely évente jelentős támogatással tudja támogatni a magyar blogoszférát. A nemzeti blogalapítvány kuratóriumába a Bloggerszövetség kész tagokat delegálni. Ha kell, akár személyesen is szerepet vállalok egy ilyen kuratóriumban, abban az esetben, ha a kiosztható pénzek nagyságrendje elér egy kritikus összeget.

A magyar bloggerszövetség a fentiek érdekében kíván munkálkodni, az internetező, a blogoló emberért, magyarért, emberként, magyarként és bloggerként egyszerre európai polgárért.

A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. 

(Budapest, Partizán, 2009.július 17.)